Mi a 3 leggyakoribb gyártási folyamat a rögzítőelemeknél?

Felszerelők a csatolóelemek alapvető összetevők, amelyeket szinte minden iparág használ, és napi fogyasztásuk százmilliárdokra tehető. Egyetlen autóban általánosan több mint 2000 csatolóelem található. Ez a cikk megvizsgálja a különböző feldolgozási technikákat ezekhez a csatolóelemekhez és az egyes módszerekhez kapcsolódó anyagokat.

I. Hűvös fejlesztés

A hűvös fejlesztés a fő feldolgozási technika, amit gyárunkban alkalmazunk a csatolóelemek gyártására.

Ez a módszer hűvös összecsukás gépeket használ a bűtorok, csavarak, növények, röbrök és rögzítőkészletek gyártására. A hűvös összecsukás termelési hatékonysága jelentős, általánosan 120 darabot/percet ér el, és a fejlett berendezésekkel ez túl is elérhető 300 darab/percre. Ezért a piacunkon elérhető bűtorok több mint 95%-a ezzel a technikával gyártott. A folyamat anyag plasztikus alakítását tartalmaz szobahőmérsékleten, amely kerek drótot alakít hűvös összecsukás forgalomba. Ezek a forgalomban lévő részek majd csavarásra, melegkezelésre, felületi kezelésre és más befejező feldolgozásokra kerülnek a végtermék elkészítéséhez. Mivel a feldolgozás szobahőmérsékleten történik, olyan anyagokat választanak ki, amelyek jobb plaszticitást mutatanak.

Előnyök:

1. Magas termelési hatékonyság, alkalmas nagyméretű gyártásra.

2. Kiváló anyaghasznosítás, mivel általában minimális az elpazarzás.

3. A termékek erős fémmozgási vonal integritását, mechanikai tulajdonságait és feszültségállomást mutatnak, mivel nem igényelnek további gépezést.

Hátrányok:

1. A bonyolult komponensek gyártásához többállomásos hűvös nyomkötési gépeket kell használni, amelyek drágábbak lehetnek.

2. A formákészítési molderek költsége relatívan magasabb más módszereknél.

3. Nem alkalmas nagyobb vagy hosszabb elemek feldolgozására.

II. Meleg öntés

Ez a technika főként rögzítőcsermék és törzsök feldolgozására használják ütősgép és hidraulikus nyomó segítségével. Alacsonyabb a termelési hatékonyság, és anyagok melegítése a formázás előtt felületi oxidációhoz vezethet, ami nem estétikus kinézetet eredményez a látható részeknél. Ezért gyakran szükséges további munkavégzés a specifikációk eléréséhez. Az anyagot magas hőmérsékletre melegítik meg, hogy megpihenjen, majd egy ágyúban alakítják. A legtöbb anyag emelkedett hőmérsékleten rugalmasabb lesz, így nem szükséges külön kezelés, feltéve, hogy a kívánt mechanikai tulajdonságok hőkezelés útján elérhetők.

Előnyök:

1. Képesség nagyobb és hosszabb elemek feldolgozására.

2. Alsó beruházási költség igénye.

Hátrányok:

1. Csökkent működési hatékonyság.

2. Egyenletes és estétikailag nem eléggé fejlődött felületek keletkeznek.

3. Tolerancia- és sarkantyú problémák, amelyek további feldolgozást igényelnek.

4. Leginkább egyszerű tervekhez alkalmas; a bonyolult részek további feldolgozási lépéseket igényelnek.

III. Gépészeti feldolgozás

Ez a módszer tartalmazza a forgást, fráázást, lyukast, vágást és más gépfeldolgozási technikákat, amelyek nagyon alacsony feldolgozási hatékonyságot eredményeznek. A folyamatban használt anyagoknak képesnek kell lenniük arra, hogy hőkezelést menetelnék át a szükséges teljesítmény eléréséhez.

Előnyök:

1. Optimális méreti toleranciák elérése, ami megfelel az önnyomásosan szoros toleranciájú komponensek számára.

2. Korlátozott számú egyedi, kézzel készített minták előállítása.

Hátrányok:

1. Extrémul alacsony hatékonyság, ami miatt nem alkalmas tömeges termelésre.

2. Magas feldolgozásikoltseg.